Jelentkeztem a Magyar G�rda k�tel�keibe. Mi�rt?

A M�tra alj�n sz�lettem. Nekem M�traf�red, S�st�, K�kestet� otthonomnak sz�m�t.

Sz�leimmel horg�szni j�rtunk, vagy �pp csak a term�szet �keinek felder�t�se volt a kit�z�tt c�l. Akkor fel sem fogtam m�g, mennyire szerencs�s vagyok, mert l�thattam a patakokban, tavakban a r�kokat, halakat, b�k�kat, hallgattam az erd�k �nekeseinek el�ad�sait, melyek kavalk�dj�ban n�ha elveszett az ember. Az erd� adta kincsek �zvil�ga, gy�m�lcs�k, gomb�k adta �lvezetet, a term�szet adta ned�, �s az illatok t�mege, mind-mind meghat�roz�ja lett �letem alapk�veinek.

Teltek az �vek, m�r bar�taimmal j�rtuk a M�tr�t. Arra eszm�lt�nk, hogy csendesebb az erd�, alig tal�ltunk r�kot, elt�ntek egyes halak, a b�k�k hatalm�t �tvett�k a varangyok, a fakop�ncsok orvosl�sa sem k�s�ri utunkat, az avarban is ritkultak a r�tvadak �tjainak nyoma.

M�s lett az erd�, �lettelen�l ki�ltott fel�nk, megfakult �gaival sim�totta az orc�nkat, zavart tekintete t�kr�z�d�tt a patakokb�l, elcsendes�lve v�rta, hogy megl�ssuk lak�i riadalm�t.

Tov�bb teltek az �vek. Gyermekeimmel j�rtuk az erd�t. Elt�nt a koszt�l b�zl� patakokb�l a harcos r�kap�, a fakop�ncs hangj�t keresni kellett, a madarak �neke ritk�n csengett, a vadak l�tv�nya szinte lehetetlenn� v�lt, az erd� �zes kincsei fellelhetetlenek lettek. A tavakba teny�sztett halakat engedtek, a f�rge gy�kok riadtan b�jtak el, a b�k�k f�ls�rt� ricsaja gy�r jajvesz�kel�sbe halkultak. A k�rtev�k, v�rsz�v�k tany�ja lett a pusztul� t�j.

Mes�ltem! Mes�ltem az eml�keimet, mert nem mutathattam! Sz�gyen fogott el! Nem vigy�ztam arra, amit ap�m hagyott nekem. Nem hallottam az erd�ki�lt�s�t, nem vettem �szre mosolya fakul�s�t, nem �reztem k�nnyei savas mar�s�t, nem l�ttam lak�i haldokl�s�t.

A term�szet szeretet�re, v�delm�re neveltem gyermekeim, �gy adva tiszteletet a term�szetnek.

Elk�lt�zt�nk. Illan� �vek k�vetkeztek. Egyre n�vekv� s�lyok helyezkedtek a v�llunkra. Besz�lget�seink sz�k�ltek, nevet�s�nk elhalkul�ban volt. Ap�m, engem 22 �r�ra, szigora erej�vel k�vetelt az ajt�ba fiatals�gom k�sz�b�n, �n m�r f�lelemt�l vez�relve k�rem azt, hogy 20 �r�ra �rjenek haza gyermekeim, hogy ne essen b�nt�d�suk.

Sorban temetik le�nyaim, a sz�v�knek kedves, apr� kedvenceiket, mert a m�reggel tel�tett sal�ta �s a prim�r�k elpuszt�tj�k �ket. Ezeket a m�rgeket vagyok k�nytelen adni naponta a szeretteim t�ny�rj�ba, s �t�lem �ket betegs�gre ezzel. Megvonom magamt�l, magunkt�l a boldog perceket, mert t�bbet �s t�bbet kell dolgoznom. F�lelmem egyre csak n�, ahogy cseperednek, sz�p�lnek, �gy vannak kit�ve a mocskos b�n�z�k k�nye-kedv�nek. A drogok �radata, a multik szennye, a m�anyagok hatalma, asz erk�lcs�ss�g megvet�se fenyegeti �ket. Mindez mi�rt? Mert a korm�nyon l�v�k �vtizedek �ta el�rulj�k azt, ami nem csak az �v�k, hanem az eny�m, mi�nk, gyermekeim�, gyermekeink�. �n l�ttam az erd� pusztul�s�t, l�ttam, de nem tettem semmit. Az orsz�gunk pusztul�s�t l�tom most, a haz�nk pusztul�s�t l�tom most, de EZT NEM HAGYOM, NEM HAGYHATOM!

Jelentkezt�nk p�rommal a Magyar G�rda soraiba! Alkalmasnak �t�ltett�nk. Le�lt�nk le�nyainkkal �s elmondtuk, hogy felv�telt nyert�nk, elmondtuk, hogy neh�z id�k j�rnak eme lelkes, igaz, b�tor csoportra. Ahogy mes�lt�nk a G�rda c�lkit�z�seir�l, feladatair�l, szemeikben b�szkes�g csillogott. Hallgatt�k a j�lius 4-i t�rt�n�seket. A legnagyobb le�nyunk elcsendesedett, k�kl� szeme v�r�sbe burkol�zott, arc�n k�nnyek hulltak al�.

F�ltelek benneteket… - Hagyta el kipirult, remeg� ajk�t eme elcsukl� mondat. Sz�vemet facsar� f�jdalom verte bilincsbe, lelkem �rj�ng�tt a k�nt�l, eln�mult ajkam kalod�ba szorult. Ott �ltem, n�ztem az arc�t �s azon t�n�dtem, mi okoz a gyermekemnek f�jdalmat. A f�lt�s! A f�lt�s, mert magyar k�z s�jt magyarra, mert magyar v�d haz�t magyar ellen, mert magyar v�d elesettet, gyermeket, id�set magyar ellen?