Túri Csaba/NR.hu - Mikor fogalmazódott meg benned az ötlet, hogy kiadj egy ilyen albumot, és könnyű volt-e az út a lemez megjelentetéséig?

Sziva Balázs - Az ötlet a Loyalty Recordsé! Az ő régi tervük volt egy ilyen átfogó Skrewdriver ballada album megjelentetése. Ez a lemezkiadó 2004-ben jött létre, első kiadványuk a RAC legenda Brutal Attack „Greatest Hits 2.” című CD-je volt, amit három évvel később az English Rose „A tribute to Ian Stuart and Skrewdriver” és a Vendetta „A Skrewdriver örök” című lemeze követett, de ők gondozták az Archívum az Arrow Cross és a Voice Of Justice különböző anyagait is. Valamikor 2010 elején kértek fel, hogy közreműködjek ezen az igazán különleges albumon. Elküldték a már amúgy régóta kész zenei alapokat, én pedig örömmel vállaltam a közös munkát.

T.CS. - Más nemzeti zenekarok is dolgoztak már föl Skrewdriver dalokat, köztük a lemezen szereplők közül is. A dalszövegek fordítója mennyire ügyelt rá, hogy közel se legyenek hasonlóak, ugyanolyan hangzásúak?

Sz. B. - A szövegeket Zoli fordította a Loyalty-től, akinek a közelmúltban „A rock ’n’ roll kitaszítottjai” címmel könyve is jelent meg a Skrewdriverről és szerintem a csapat legnagyobb hazai rajongója, így nem is kérdéses, hogy teljes mértékben arra törekedett, hogy szinte szó szerint adja vissza Ian Stuart eredeti gondolatait. Ilyen értelemben a nemzeti színtér korábbi feldolgozásai inkább a Skrewdriver zenéjére készült átiratoknak tekinthetők, hiszen a legtöbb esetben nem az eredeti dalszövegek lettek átültetve magyarra.

T.CS. - Két, kárpát-medencei szinten elismert zenekar énekese vagy, melyeknél nagyszerű zenészekkel dolgozhatsz együtt, mégsem közülük segítkeznek neked ezen a CD-n, kivéve Wéber Iréna énekesnőt. Mi alapján választottad ki a társakat ehhez az albumhoz?

Sz. B. - Mint már említettem, én a kész zenei alapokat kaptam meg, tehát az azt feljátszó zenészek így adottak voltak, de úgy gondolom, hogy a Loyalty jól választott, hiszen Vedre Joe és Hirlemann Berci (a Bikini és a Beatrice egykori zenészei) hibátlanul oldották meg a feladatot. Ami Irénát illeti, őt én hoztam magammal a Hungaricából. Ő egy délvidéki származású lány, aki már néhány éve Sopronban él. 2009 végén Mentes Norbiék kérték fel, hogy közreműködjön a Hungarica fellépésein. A tavalyi PeCsás koncerten találkoztunk először és amikor felmerült, hogy ezen a ballada anyagon szükség lenne női ének hangra egyből rá gondoltam.

T.CS. - A kiadványban szerepel egy általad írt, amolyan előszó, melyben azt olvashatjuk, hogy 1991-ben ismerkedtél meg a Skrewdriver zenéjével. A későbbiekben mekkora szerepe volt ennek a te zenei munkásságodban?

Sz. B. - A Skrewdriver kétségtelenül a skinhead kultusz legnagyobb hatású zenekara volt és az mind a mai napig. Mindannyiunknak, akik ebben a közegben nőttünk fel hozzátartoznak a fiatalságához ezek a nóták, így természetesen nekem is és hatással voltak a zenei ízlésemre főleg a korai időkben. Ezért is örülök különösen, hogy végre magyarul is hozzáférhetőek lettek Ian Stuart csodálatos balladái és ehhez én is hozzájárulhattam a magam eszközeivel.

T.CS. - Volt-e alkalmad Skrewdriver koncerten járni, illetve megadatott-e neked a személyes találkozás Ian Stuart Donaldsonnal?

Sz. B. - Erre a tragikus hirtelenségű halála miatt sajnos nem volt lehetőségem. Egyébként pont a halála előtt pár hónappal kezdődött meg egy magyarországi Skrewdriver koncert szervezése, amelynek Ian is nagyon örült, mert ez lett volna az első koncertjük a volt kommunista blokkban.

T.CS. - A Sudderly (Hirtelen) című számban Ian Stuart arról énekel, hogy egy nap elveszik életét. Ennyire tisztában volt a sorsával?

Sz. B. - Üldözött volt a saját hazájában, bizonyos körökben első számú közellenség és ezzel természetesen tisztában volt. Az antifák a fényképével ellátott szórólapokat osztogattak a lakóhelye környékén, állandó zaklatásnak volt kitéve.

T.CS. - Hogyan emlékszel vissza 1993 szeptemberére? Mennyire rendítette meg a hazai mozgalmi, zenei életet Ian Stuart halálhíre?

Sz. B. - Mint annyian, én is az Oi-KOR zenekar tizedik születésnapi koncertjén, - amire az angyalföldi Láng művházban került sor - , értesültem a tragikus hírről, amit Dudi közölt a közönséggel. Ez 1993 októberében történt.

T.CS. - A mai, európai nemzeti ellenállásnak óriási szüksége volna egy ekkora egyéniségre, mint amilyen Ian Stuart is volt. Mit gondolsz, lesz-e valaha valaki, aki a nyomdokaiba léphet?

Sz. B. - Ian Stuart Donaldson valóban egy karizmatikus, vezetésre termett, hiteles egyéniség volt. Sokak véleménye szerint a brit titkosszolgálat keze is benne volt abban az autóbalesetben, amelyben életét vesztette. Azok a faji problémák, melyektől Ian féltette a hazáját Angliát és az egész kontinenst mára Európa nyugati felét teljesen maguk alá temetik.

T.CS. - Összességében milyennek ítéled meg a lemezt, milyenek a visszajelzések? Ha a sok fiatal által bálványként tisztelt Ian Stuart Donaldson letekintene Valhallából, vajon elismerően nyilatkozna-e az albumról?

Sz. B. - Ez a korong nem egy megszokott kiadvány a hazai színtéren, hiszen csak lassú dalokat tartalmaz, de ezidáig nagyon biztatóak a visszajelzések.

T.CS. - Az utóbbi időben feltűnően sok akusztikus koncertet adtok mind a Hungaricával, mind a Romantikus Erőszakkal. Minek köszönhető ez a fajta megújulás?

Sz. B. - A törzskocsmánk, a budai Trafford söröző két évvel ezelőtti születésnapi buliján került sor az első ilyen fellépésre és az ott tapasztalt hangulat, valamint a lelkesítő visszhangok erősítettek meg abban, hogy mindkét banda megállja a helyét ebben, a „hangos” koncerteknél jóval közvetlenebb formában is. Azóta megfordultunk ezzel a műsorral néhány klubban, de például a Hvim nomád gyerektáborában is, ahol áram sem volt, így máshogyan nem is tudtunk volna zenélni. A RomEr dalok általában egyébként úgyis egy szál gitáron gitáron íródnak, úgyhogy csak át kellett egy kicsit hangszerelnünk őket.

T.CS. - A Skrewdriver balladákat hallhatjuk-e majd élőben is?

Sz. B. - Ez egyenlőre nincs tervbe véve.

Túri Csaba - nemzetirock.hu