2010.02.01. 13:44, Bence0619
Egy didergős januári reggelen az ország több pontján 29 alkalmazottat hívattak magukhoz a postahivatalok vezetői, és átvetették velük a rendkívüli felmondásukat.
Az elbocsájtottak hosszú évek óta tapasztalt, felkészült és megbízható dolgozók voltak, némelyikük 30 évnél is régebben végezte felelősségteljes munkáját a zöld egyenruhában, mígnem elkövettek egy munkaadójuk szemszögéből tekintve - súlyos vétséget, a Kézbesítők Érdekvédelmi Szakszervezete (KÉSZ) tisztségviselőiként, tagjaiként felemelték szavukat a postai dolgozók érdekében.
Az esemény megértéséhez kanyarodjunk vissza az időben 2006-hoz, amikor is néhány kézbesítőben felmerült a gondolat, hogy hatékony és valóban a dolgozókért működő érdekvédelem nélkül a munkaadó a munkajogilag is aggályos követeléseit következmények nélkül végrehajtathatja a munkavállalókkal, akiknek sem idejük, sem energiájuk, sem jogi ismereteik nem elégségesek a probléma kezeléséhez. A postánál is kialakult a multik által behurcolt bérrabszolga szemlélet, amely a feladatok halmozását, a munkabérek lenyomását tartja szem előtt, vagyis a kézbesítők számos plusz feladatot kaptak, amellyel már nem voltak képesek végezni az előírt munkaidő alatt, de a túlórákat nem kívánták nekik megfizetni. A régi, hagyományos módon működő, a hatalom által jól megfizetett, és nyugalomra intett szakszervezetek természetesen nem reagáltak a negatív folyamatra. Nem maradt más választás, alulról szervezve, saját tagdíjakból és adományokból működő, a dolgozókból verbuválódott szakszervezetet kellett létrehozni.
Mint kiderült, ez sem mehetett egyszerűen, mert a posta igyekezett minden tőle telhetőt megtenni a szakszervezet létrehozása ellen. Miután azonban a cégbírósági bejegyzés késleltetésén túl nem tehettek több gátló intézkedést, hivatalosan megalakult a KÉSZ. Tevékenysége sosem tetszett a maximális lojalitáshoz szokott postai vezetőségnek. Létrejött a szálka a körmük alatt, amely nem csak tudott, de kész is volt szúrni. Mivel dolgozókból állt a vezetőség, ezért pontosan tisztában voltak a hibákkal, a visszásságokkal, ismerték a lehetőségeket, és tudták a megoldást is. A dolgozók bizalma a tagság gyors növekedésében is megmutatkozott. Végre többen is megértették, hogy munkavállalóként és kiszolgáltatottként alapvető érdekük a szakszervezet védelme.
A másik oldal, a vezetéshez hű álszakszervezetek és azok tagsága azonnal hőbörgőknek, renitenseknek bélyegezték meg a KÉSZ tagjait, különösen akkor, amikor a múlt év nyarán a több postai ingatlan eladásakor az új szakszervezet kínos kérdéseket tett fel. Az üdülők, a sportpályák, a székház, és a posta palota eladásai kapcsán ugyanis felmerült a kérdés, hogy az ingatlanok jóval áron alul kerültek új tulajdonosaik birtokába, az így befolyó összeg, pedig nem megfelelő módon került felhasználásra. A 4.2 milliárd sorsa azért is vált követhetetlenné, mert a posta sosem tette közzé a részletes eladási árakat, és a pénz felhasználásának tételes listáját, noha közintézményként erre kötelezhető lenne. Az ügy körüli visszhang mind hangosabban zengett, míg végül az Állami Számvevőszék is vizsgálatot indított, és megállapította, hogy valóban túl kedvező áron került eladásra a több ingatlant magába foglaló közvagyon. A KÉSZ arra is rávilágított, hogy súlyos hiba a stratégiai ingatlanok eladása után nem pótolni, hanem komoly pénzekért bérelni az új postai központot, megjegyzem egy offshore céget gazdagítva. Mindezek után gyors párbaj zajlott le, amelyben a KÉSZ követelte, hogy az eladásból származó pénzből minden postai dolgozó egyszeri 100 ezer forintos bérhozzájárulást kapjon, amelyet a vezetés elutasított, mondván, hogy a bevétel csak fejlesztésre fordítható. A folytatásban múlt év december 22-23-án sztrájk jött létre, amelyet a bíróság első fokon jogellenesnek nyilvánított, és amit a posta szóvivői a média felé előszeretettel hangoztatnak, bár az ítélet még nem jogerős, hiszen fellebbezés alatt áll.
A KÉSZ azonban ezzel az üggyel túl mélyen nyúlt a darázsfészekbe. A Dunavirág u. 2-6. épülete tabu, mint ahogy a bérbeadó pontos személye is. Az viszont nagyon valószínűnek tűnik, hogy a postai vezetés fölötti köröket is érzékenyen érinti a zavaros felkavargatása, mert bármi áron szabadulni akarnak a problémákat okozóktól.
Az eltávolított dolgozók rendkívüli felmondása egyben súlyos büntetés is, mivel az esetleg munkanélküli ellátást igényelni kényszerülők így három hónapig semmilyen jövedelemhez nem juthatnak, a más munkahelyet keresőknek, pedig minimum felteszik a kérdést, hogy mi volt az oka. A felmondásban okként a decemberi sztrájkban való részvételt és annak szervezését jelölték meg.
Sajnálatos, de valós folyamat manapság hazánkban, hogy a gazdaság súlya alatt görnyedők a legkiszolgáltatottabbak, a legmegfélemlíthetőbbek, a legsebezhetőbbek. A munkaügyi törvények elavultak, nem egyértelműek, túl sok kiskaput nyitnak az azokat különösen kereső munkaadók számára. Farkas törvények érvényesülnek, az elégedetlenség nő, amely feszültséget generál. A modern rabszolgatartó rendszer fölött baljós fellegek gyülekeznek, amelyek az általános sztrájkok megjelenését sugallják. A hatalom nem bújhat ki ez alól, mert már régen saját farkába harapva forog a fölötte tornyosuló káoszba veszve, amelyet az összekuszálódott jogszabályok, az átláthatatlan folyamatok, lobbik, a súlyos bürokrácia és korrupció a végletekig fokoz.
A sztrájkokat olyan munkavállalói tüntetések követik majd, mint amilyen január 13-án is megtörtént a KÉSZ tisztségviselőinek eltávolítása ellen, amelyhez a szolidaritást vállaló más szakszervezetek is csatlakoztak. Tiltakozások, petíciók zuhannak a hatalom falára, amely már megroskadt, de még tovább szedi áldozatait. Jelenleg apró, de mindenképpen biztató fényforrások azonban az alulról szerveződő, a dolgozók jogaiért kiállni, és mint a KÉSZ példáján is látszik, áldozatot hozni is képes szakszervezetek, érdekvédelmek megjelenései, tevékenységei. A munkanélkülivé tett 29 szakszervezeti tisztségviselőt joggal nyilváníthatjuk korunk munkavállalói érdekvédelmi hőseinek, mert egy velejéig romlott világban az elveik, a tisztesség melletti kiállást felvállalva kiemelkedő és követendő példát statuáltak.
Különösen figyelemre méltó a 2008. június 30-tól kezdődő részleges sztrájk során tanúsított munkáltatói magatartás. A sztrájk arról szólt volna a Kézbesítők Szakszervezetének elképzelése szerint, hogy a sztrájkhoz csatlakozók elvégzik a munkájukat, mint rendesen, kivéve azon részét, amely az értékesítéssel kapcsolatos. A részleges sztrájk első napjának reggelén az ország minden postáján azzal kezdődött a nap, hogy a munkáltató nyilatkozatot kért a dolgozóktól arra vonatkozóan, hogy részt vesznek-e a sztrájkban vagy sem. (A sztrájkban való részvételről történő nyilatkoztatás ismételten törvénybe ütköző.) Azokat a dolgozókat, akik úgy nyilatkoztak, hogy részt vesznek az értékesítésre vonatkozó részleges sztrájkban, ám a munkájukat annak rendje és módja szerint ellátják, a postavezetők azonnal felfüggesztették, és nem engedték őket dolgozni. Vagyis a postavezetés tömegesen sértette meg a dolgozók munkához és sztrájkhoz való jogát, és egy esetben még a szolidaritás vállalását is felfüggesztéssel büntette. Talán nem szükséges külön kiemelni, de a munkaügyi bíróság ezt a sztrájkot is jogszerűnek, törvényesnek ítélte meg.
Az eseteket, amelyek az előbb említettek sorába illenek, majdnem a végtelenségig lehetne sorolni. A Kézbesítők Szakszervezetének „lefejezésére” éppen azért volt szükség, mert a postavezetésnek kezdett szűkülni a mozgástere, a Kézbesítők Szakszervezetének eredményes működése kapcsán. Az eredmény természetesen minden esetben úgy értendő, hogy a dolgozók érdekeit szem előtt tartva lépett fel sikeresen a munkáltató magatartásával szemben, amely magatartást a munkaügyi bíróság számos esetben nyilvánított törvénysértőnek.
Joggal vetődne fel a kérdés bárkiben, hogy ha ezeknek az eseteknek csak a fele történik meg, eredményezheti-e egy többségi állami tulajdonban lévő cégnél (amely cégnek kiemelten fontos, hogy a lakosság, amely felé nyújtják a szolgáltatásukat, és az üzleti partnerek, akikkel történő sikeres gazdasági együttműködés elsődleges a több tízezer munkahely megmaradása érdekében, nem veszítik-e el a bizalmukat, ha ilyen munkajogi törvénytelenséget tapasztalnak) a felelős vezetők számonkérését, és az elkövetett törvénytelenségekkel arányos munkajogi vagy egyéb következményt.
A válasz sajnos erre a kérdésre, ha fel is vetődik: nem. Nem volt semmilyen következménye a felelős vezetők számára a sorozatosan, a munkaügyi bíróság által jogsértőnek ítélt magatartásuknak, döntéseiknek, utasításaiknak. Nem kellett távoznia egyetlen felső- vagy középvezetőnek sem ezeknek az ügyeknek a kapcsán, éppen ellenkezőleg, akadt olyan, aki bársonyszékre cserélhette a vezérigazgatósági fotelt.
2010. január 7-én viszont azonnali hatállyal megszűnt 29 kézbesítő munkaviszonya, akik a Kézbesítők Szakszervezetének tagjai, tisztségviselői, akik hosszú évek, évtizedek óta kifogástalan munkát végző emberek voltak, akiket a kézbesítési körzetükbe azóta is visszavárnak (van olyan is közöttük, akiért önkormányzati képviselők kezdeményeztek aláírásgyűjtést), akik a szó legnemesebb értelmében igazi postások, akik a napi fáradtságos munkájukat letudva, társadalmi munkában, fizetséget nem kérve és nem várva végezték az érdekvédő munkájukat, álltak ki a társaik, kollégáik mellett.
Az indok, hogy éltek a sztrájkjogukkal, és ezt a döntést, amelyet a postavezetés jogilag megalapozottnak hangoztat, egy nem jogerős bírósági ítélet alapján hozták.
2010. Európai Unió, Magyarország
KIEGÉSZÍTÉS
A törvényesség látszata, és ami mögötte van
A Magyar Posta vezetése példanélküli drasztikus lépésre ragadtatta magát, amikor 29 dolgozóját, akik mindannyian a Kézbesítők Szakszervezetének tagjai, illetve tisztségviselői, egy nem jogerős bírósági ítéletre hivatkozva utcára tette. Fontos hangsúlyozni, hogy a dolgozók csupán sztrájkjogukkal éltek, és emiatt érte őket munkáltatójuk részéről a megtorlás.
De bír-e olyan jelentőséggel a szóban forgó sztrájk (2009. december 22-23.) jogszerűségének kérdése, hogy ez önmagában alapja lehetne egy ilyen mindezidáig példanélküli megtorló akciónak? Vizsgáljuk meg ezt a kérdést olyan szempontból is, amely szempont a munkáltató és egy érdekképviseleti szervezet közötti együttműködés két alappillérét, a jóhiszeműséget és a megegyezésre való törekvést feltételezi és helyezi előtérbe.
Ehhez vissza kell mennünk egy kicsit az időben, egészen 2006-ig. 2006-ban három budapesti kézbesítő, a Kézbesítők Szakszervezetének vezetőségi tagjai bírósághoz fordultak, mert úgy ítélték meg, hogy a munkáltatójuk törvényt sért akkor, amikor úgy fogalmaz meg a kézbesítőkkel és más dolgozókkal szemben elvárásokat különböző biztosítási és pénzügyi termékek ügyfelek részére történő értékesítésével, ajánlásával kapcsolatban, hogy az ehhez szükséges végzettséggel a dolgozók nem rendelkeznek. Az ezzel járó sok-sok pluszmunkáért külön bérezést nem kapnak, ennek ellenére az előírt eredmények elmaradása esetén különböző szankciókat alkalmaz velük szemben a munkáltató.
A munkaügyi bíróság döntése értelmében a Magyar Posta törvényt sért és jogszerűtlenül jár el, tehát helyt adott a kézbesítők keresetének, és ezek után mindenki azt gondolta egy rövid ideig, hogy ezzel meg is szűnik a jogsértő állapot. Mindenki így gondolta helyesnek, kivéve a Magyar Posta vezetőit. A három kézbesítő esetében figyelembe is vették a bíróság ítéletét, nekik a továbbiakban nem kellett kötelezően részt venni az ingyen rabszolgamunkában, ellenben az összes többi dolgozóval szemben (12 ezer kézbesítőről és további sok ezer felvételes és egyéb munkakörben dolgozó postásról beszélünk) továbbra is alkalmazta a fentebb említett módszert. A dolgozók érdekében felszólaló Kézbesítők Szakszervezetének jelzésére, hogy a törvénysértés fennáll még mindig sok-sok ezer postással szemben, az volt a postavezetés válasza, hogy a bírósági ítélet csak arra a három kézbesítőre vonatkozik, hiszen magánemberként adták be a keresetüket.
Itt már tetten érhető a Magyar Posta vezetőire jellemző „sumákolás”, mellé beszélés, és az információkkal nem rendelkezők félretájékoztatása, manipulálása. Ugyanis folyamatosan azt hangoztatták és közvetítették a többi dolgozó felé, hogy csak annak a három embernek nem kell az értékesítésben részt venni, hiszen csak az ő esetükben talált szabálytalanságot(!!!) a bíróság. Talán nem minden postahelyen így hangzott el szó szerint a tájékoztatás, de a postavezetés mindent megtett, hogy az emberek fejében ez maradjon és rögződjön. Ám egyre több helyen és több ember által vetődött fel a következő: ha a Magyar Posta minden egyes dolgozóját, akik számára előírta a fentebb már említett körülmények és feltételek mellet az értékesítésben való részvételt, a három kézbesítőjével megegyező tartalmú munkaköri leírás (amely a munkaszerződés része – ez fontos kitétel, később még lesz jelentősége) alapján alkalmazza, akkor hogyhogy nem valósulnak meg azok a törvénytelenségek, szabálytalanságok a többi dolgozó esetében is, mint a három kézbesítőnél?
Ennek a kérdésnek a meg nem válaszolása egyre kellemetlenebbül szorította a postavezetés gallérját, és talán éppen ezért is egy hihetetlenül arcátlan és gyakorlatilag mindenkit hülyének feltételező akcióval kívánták feloldani ezt az ellentmondást. 2008. január 1-től megszüntették a munkaköri leírást, és bevezették a munkaköri vázlatot, amely formájában és tartalmában az utolsó betűig és vonalig megegyezett a korábbi munkaköri leírásokkal, annyi volt a különbség, hogy ez a vázlat a postavezetés döntése értelmében nem képezte a munkaszerződés részét. Vagyis bármikor egyoldalúan módosíthatja a munkáltató, hiszen az egyoldalú módosítás tilalma csak a munkaszerződésre vonatkozik.
Ennek az esetnek a kapcsán a munkáltató részéről kevéssé tetten érhető a jóhiszeműség vagy a megegyezésre való törekvés, sokkal inkább a törvény betűinek és ezen keresztül a dolgozóknak a kijátszása. A Kézbesítők Szakszervezete mindvégig folyamatosan kért egyeztetési lehetőséget a munkáltatótól, hiszen mint a dolgozókat hitelesen képviselni kívánó érdekvédők, azt szerették volna elérni, hogy normalizálódjon a helyzet, és a munkabékét megőrizve találjanak megoldást. Mivel a postavezetés ebben nem volt partner, a Kézbesítők Szakszervezete többször is kénytelen volt a sztrájk eszközéhez folyamodni. A postavezetés minden esetben kérte a munkaügyi bíróságot ezen sztrájkok jogszerűtlenségének a megállapítására, ám a bíróság minden esetben jogszerűnek ítélte meg a sztrájk-kezdeményezéseket.
PETÍCIÓ
Tisztelt Vezérigazgató Asszony!
A Magyar Posta Zrt. a Kézbesítők Szakszervezetének 29 tisztségviselőjét, munkavállalóját rendkívüli felmondással eltávolította.
A Kézbesítők Szakszervezete jogtalannak, meggondolatlannak, és aránytalannak tartja a munkáltató válaszlépését, tekintettel arra is, hogy a kézbesítők decemberi sztrájkjával kapcsolatban még nem született jogerős bírósági végzés.
Az elbocsátott munkavállalók túlnyomó többsége hosszú évtizedek óta dolgozott hűségesen, becsületesen, áldozatkészen a Magyar Posta nagy családjában.
Nem lehet érdeke egyetlen vállalat vezetésének sem, hogy ilyen értékes, nehezen pótolható munkaerőtől gyakorlatilag minden jogalapot nélkülözve megváljon!
Ezért követeljük a megtorló intézkedések visszavonását, konkrétan a szakszervezeti tisztségviselők és tagok azonnali visszahelyezését a munkakörükbe, illetve az írásbeli figyelmeztetések semmissé tételét, melyet a sztrájkban részt vevő dolgozók kaptak, amely megfélemlítésre is alkalmas.
A Magyar Posta nem európai magatartására vall, hogy korlátozni próbálja a sztrájkhoz való alapvető munkavállalói jogot.
Véleményünk szerint a Magyar Posta megítélését negatívan befolyásolja ez a brutális munkajogi lépés, ráadásul annak fényében, hogy egy olyan cégről van szó amelyik 2007-ben megnyerte a Munkaügy és Szociális Minisztérium által meghirdetett legjobb Esélyegyenlőségi Terv pályázatot, illetve szintén az esélyegyenlőség kategóriában az "Év legjobb HR csapata" kitüntető címet.
Határozott álláspontunk, hogy a munkáltató ezekkel az antidemokratikus lépéseivel súlyosan árt a mai válságos időkben egyébként is gyenge lábakon álló munkabékének is.
Tusz Ferenc
Elnök
Kézbesítők Szakszervezete
A Jobbik Nagykanizsai Alapszervezete szolidaritásból kiáll a Kézbesítők Érdekvédelmi Szakszervezete (KÉSZ) mellett, miután részletesen tájékozódott a KÉSZ 29 elbocsátott alkalmazottjának eltávolítási körülményeiről.
Szebb jövőt!
Zakó László
Jobbik Zala megyei választmányi elnök
barikád.hu