Igen, Orbán Viktor tegnap erről is beszélt, csak beszédének ezt a részletét „véletlenül” nem idézte néhány sajtótermék. S ha már média: egy-két orgánum feltűnően félremagyarázta a kormányfő néhány kijelentését. Pedig Orbán magyarul beszélt. Ráadásul meglepően jól. Lehet, hogy ballib újságíróink nem tudnak magya

Orbán Viktor tegnap két beszédet mondott Strasbourgban. Az első beszédben a magyar EU-elnökség céljait vázolta fel. Közel húszperces felszólalásának végén ezt mondta:

„És én azt szeretném, ha intézményközi vitákat nem provokálva, de Magyarország hozzájárulhatna ahhoz, hogy az Európai Unió egyértelmű és határozott állásfoglalást alakítson ki a vallásszabadság ügyében, és föllépjen a keresztényüldözésekkel szemben; az előttünk álló félév fontos kérdése.”

Érdekes volt hallani ezeket a szavakat a magyar kormányfő szájából. Megszoktuk már, hogy mindig zsidóellenességről, antiszemitizmusról papolnak nekünk – Orbán azonban nem ezt tette. Antiszemitizmusról nem beszélt, helyette a magyar EU-elnökség fontos kérdéseként jelölte meg a keresztényüldözések elleni közös fellépést.

Orbán beszéde előtt egy nappal egy másik beszéd hangzott el - Budapesten. A Dohány utcai zsinagóga előtt az egykori izraeli főrabbi beszélt, s az antiszemitizmus rohamos terjedéséről szónokolt. Az atv nevű cionista szennycsatorna rögvest megszólaltatta Feldmájer Pétert, a Mazsihisz nevű sipista különítmény führerét, aki a következőket dadogta a mikrofonba:

„Egyértelműen rosszabbodik a helyzet, egyre erősebbek azok a hangok, akik (sic!) zsidóellenes nézeteket terjesztenek, s ma már a Parlamentben is szabadon megtehetik ezt. Ez azt jelzi, hogy azoknak az erőknek, akik (sic!) Magyarország túlnyomó többségét teszik ki, fel kell lépniük a szélsőjobbal, az antiszemitákkal szemben.”

Kedden tehát Feldmájer Péter ügyvéd – másodállásban zsidóführer és gyűlöletszakértő – az antiszemita veszélyről locsogott. Ráadásul ugyanaz a lózung bukott ki a száján: „rosszabbodik a helyzet”. Ezt halljuk már húsz éve: a hazai antiszemitizmus terén mindig rosszabbodik a helyzet. Kérdem mély tisztelettel: mikor lesz már végre nagyon rossz a helyzet? Vagy a „rosszabbodásnak” nincs végpontja? Mint a feneketlen kút – ez is valami olyasmi?

Feldmájerrel ellentétben Orbán nem beszélt semmiféle zsidótémáról – számára a keresztényüldözés volt fontos. Ez nekem nagyon tetszett. Érthető, hogy az Európai Parlament eminens „kiválasztottjai” – például Daniel Cohn-Bendit és Martin Schulz – nem fogadták kegyeikbe a magyar miniszterelnököt.
Orbán Viktor a magyar médiatörvényről is beszélt első felszólalásában. Ballib orgánumokban olvasom: Orbán megígérte, hogy változtatni fognak a törvényen, ha az unió kifogást talál. Ez az állítás nem igaz, Orbán ilyesmit nem mondott. Sokkal árnyaltabban fogalmazott:

„A legutóbbi vitát is Magyarország visszaterelte a józan ész és az ésszerű diskurzus talajára, amikor Barroso elnök úrral megállapodtam, hogy a kritika alá vont médiatörvénnyel kapcsolatos európai uniós vizsgálatokat örömmel fogadjuk, az észrevételekről folyamatosan konzultálunk, és ha bármi kifogás megállapítható és verifikálható, akkor természetesen készen állunk arra, hogy módosítsuk a törvényt. Számunkra ezek a kérdések nem presztízskérdések, nem szkanderkérdések, nem hiúsági kérdések.”

A fenti idézetben az egyik kulcsszó: „verifikálható”. Orbán azt mondta, a törvény módosítására akkor állnak készen, ha kifogást talál az uniós vizsgálat, és a kifogás „verifikálható” – magyarán: igazolható. Mert ahogy a magyar kormány, úgy az unió sem letéteményese a megfellebbezhetetlen igazságnak: elképzelhető olyan forgatókönyv is, hogy az uniós bölcsek találnak ugyan „hibát” a magyar törvényben, de kifogásukat mégsem tudják meggyőzően igazolni („verifikálni”). Erre az eshetőségre is vonatkozik a fenti Orbán-idézet.

S most evezzünk más vizekre, egy rövid mustra erejéig idézzük fel Orbán második, rövidebb beszédét (a felvételt a HunHír is közzétette). A kormányfő ebben a rövidebb beszédében a vitában elhangzott vádakra válaszolt – emelt hangon, keményen, de nem durván.

A Népszava című szélsőbaloldali hecclap publicistája másképp értékelte Orbán beszédét. A cikket jegyző kiválasztott, Rónay Tamás szerint Orbán Viktor „botrányt okozott, amellyel talán minden korábbinál távolabb kerültünk a szó nemes értelmében vett Európától”. Rónay Tamás bizonyára nemes értelemben vett európai szellemnek tartja magát, ámbár fényképét nézegetve nekem egy másik földrész és másfajta szellemiség jutott az eszembe...

Rónayval az a baj, hogy a hazugság a mindennapi kenyere. Akárcsak a többi ballib kiválasztott-társának. Már a cikk első mondata is hamis.

„Az Unión kívül is van élet – jelentette ki 2002-ben Orbán Viktor, amikor az EU bírálni merészelte kormányát.”

Rónay állítása a talmudista beszéd gyöngyszeme: firkászunk önkényesen kimetszi a szövegkörnyezetből az idézett néhány szót, s ezzel az eredeti üzenet jelentését is eltorzítja. A népszavás nyelvi sakter azt hiszi, minden olvasó buta. Téved.

Orbán még első miniszterelnöksége idején mondta egy interjúban: ha EU-csatlakozásunk céldátuma kitolódik, akkor sem kell kétségbe esni, mert az unión kívül is van élet, van gazdasági fejlődés. Így igaz: az unión kívül is élnek emberek. Itt van például Európa szívében a picinyke Svájc. Nem tagja az EU-nak. Ott talán nincs élet, Rónay fiam?

A népszavás firkász másik hazugsága az alábbi idézetben rejtőzik:

„Orbán élt a viszontválasz jogával. Harciasan oktatta ki az EP-t, antidemokratikusnak nevezte a német médiatörvényt.”

Orbán nem oktatta ki az EP-t. Csupán a testület néhány kiválasztott tagjának válaszolt határozott hangon – ha úgy tetszik: harciasan. Tessék megnézni a beszédet, kik és mikor hőbörögtek Orbán beszéde alatt. Amikor a kormányfő kikérte magának, hogy sértegessék Magyarországot, a kiválasztottak láthatóan elképedtek, elterpeszkedett bamba arcukon a meghökkenés. Ehhez a hanghoz ugyanis ők nem szoktak hozzá. A szerencsétlen Daniel Cohn-Bendit – a „vörös Daniként” elhíresült egykori anarchista, aki terroristákkal tartott kapcsolatot, s akiről az is köztudott, hogy jeles európaiként a pedofília liberális tudományában is otthonosan mozog – úgy ordibált, hadonászott, mintha Tel-Avivban lett volna. Miközben Orbán mosolygott – ha nem tévedek.

Orbán tehát nem az EP-t, csak néhány ballibet oktatott ki – nagyon helyesen. De ez a hazugság nem elég a népszavás kiválasztottnak. Ez a Rónay azt is írja, hogy Orbán antidemokratikusnak nevezte a német médiatörvényt. Hát ez sem igaz: aki látta az Orbán-beszédet, s ért magyarul, az tudja, mit mondott Orbán. A magyar kormányfő Alexander Lambsdorff német liberális képviselőnek címezve üzenetét mindössze annyit jegyzett meg, hogy „az önök médiatörvénye egy jottányit sem demokratikusabb, mint az új magyar médiatörvény”. Ezt a néhány szót sem volt képes megérteni a népszavás Rónay. Nem a magyar az anyanyelve, gondolom...

A népszavás Rónay firkálmányának a címe: „Európa messze van”. Hát a Népszava tényleg nagyon távol van Európától. Legalább annyira, mint Makó Jeruzsálemtől. De ha már ennyit emlegetik Európát, az európai értékeket olyan alakok, akiknek semmi közük a szellemi-erkölcsi értelemben vett Európához, akkor nem állhatom meg, hogy zárásul ne idézzek néhány mondatot egy kiváló magyar írótól, Harsányi Kálmántól (egyben a kedves Olvasó figyelmébe ajánlom tanult kollégám, ifj. Tompó László tavaly decemberi írását Harsányiról).

A méltatlanul elfeledett író-költő 1921-ben A középosztály tartaléka című cikkében arról értekezett, hogy a magyar középosztály – a nemzet gerince – sorvad, s vele az egész nemzet is.

„A magyar nemzet emelt fővel állt ezer évig szemben Kelettel, Nyugattal, akárkivel; most arra lógatja a fejét, amerre Kelet vagy Nyugat akárkije akarja. Beteg a gerince, hétrét görbül a teste, s veszedelmesen hasonlít már a csúszó-mászó puhányokhoz.”

Harsányi szerint a lassan sorvadó magyar középosztály igazi tartaléka: a magyar parasztság. Onnan kell meríteni, mert különben „elpusztulunk, ha a szellemi tűzvonal óriás hézagaiba bele nem vetjük a tartalékot nagy tömegekben, egyszerre, egyik nemzedékről a másikra”. Majd így zárta írását:

„Jó lesz most a kevésbé rátermett is, csak keményderekú legyen. Mert ha megszületnék a generálisa ennek a fölfrissített hadseregnek: jelszóul jó egy-két évtizedre nem a régit adná többé: ’Haladás és európai nívó!’, még kevésbé a legutóbbit: ’Vasalt nadrág és tiszta gallér!’, hanem a legsürgősebbet, azt, hogy ’Tisztesség és kemény derék!’ Mert most ez a legfontosabb, ezen múlik a jövendő egész élet-halál harca.”

Igen, ma annyi haladó européer kóborol ebben a honban, hogy Dunát lehet velük rekeszteni. De hol van a „tisztesség és kemény derék”? Ezért kell örülnünk minden apró, biztató jelnek. A Strasbourgban elhangzott szavakat is ezért kell méltányolnunk – pártállástól függetlenül.