Falusy Márton - Hunhír.infoLassan két hete perlekednek egymással a honi zsidók. S éppen a mai nap ürügyén tört ki a viszály. A Mazsihisz honlapján tegnap a következő hír jelent meg: „Hétfőn délelőtt Magyarországra érkezett Israel Meir Lau, Izrael volt országos főrabbija; kedden a budapesti gettó felszabadulásának 66. évfordulóján rendezett megemlékezésen, a Dohány utcai zsinagóga előtti téren mond beszédet.” A hírben látszólag semmi különös nincs. Hacsak az nem, hogy a téren, s nem a zsinagógában beszél ez a Lau.

A gettó-ügyben közel két hete az MTI-nek nyilatkozatot adott Bodnár Dániel, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezetőségi tagja. Idézet az MTI anyagából:

„Az egyházi vezető kiemelte: a megemlékezésre – amelyet a Budapesti Zsidó Hitközség és az Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség rendez – hivatalos Israel Meir Lau, Izrael állam volt országos főrabbija, Tel-Aviv vezető főrabbija, a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet elnöke. A főrabbit a rendezők arra kérték, hogy a Dohány utcai zsinagógában mondjon beszédet, de Israel Meir Lau vallási okokból a zsinagóga előtti Herzl Tivadar téren beszél, a templomba nem lép be.”

Aha, most már érthető, miért a zsinagóga előtti téren beszél az izraeli vendég. Azon a téren, amely – tudta ezt, kedves Olvasó? – a cionizmus atyjának, Herzl Tivadarnak a nevét viseli. Lau úr szerint tehát a Dohány utcai zsinagógával valami baj van. Valamiért nem kóser. De miért? Idézem tovább az MTI anyagát:

„Bodnár Dániel rámutatott: ennek egyebek mellett az az oka, hogy a rabbinikus hagyományok szerint szombaton nem lehet hangszereket használni (a szombat szigorú, a munkavégzést tiltó törvényeinek megfelelően), ám a Dohány utcai zsinagógában orgonálnak. Ezzel kapcsolatban vetette fel, hogy az EMIH felajánlja a rendezvényre a nemrég felújított, újra az eredeti funkcióját ellátó óbudai zsinagógát, amely megfelel a rabbinikus előírásoknak.
Arról is beszélt, hogy Israel Meir Lau nem a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) meghívását fogadta el, hanem az Autonóm Ortodox Izraelita Hitközségét, azzal a feltétellel, hogy kizárólag a Dohány utcai zsinagóga előtt, és nem magában az épületben vesz részt az eseményen.
Az EMIH vezetőségi tagja szerint ’nem ízléses’, hogy a megemlékezést nem a szakrális térben, hanem a zsinagóga előtt tartsák.”

Most már minden világos, nem kell több magyarázat. Érdemes azonban megjegyezni, hogy Bodnár Dániel fentebb idézett nyilatkozatára a Síp utcaiak (az izraeli Naftali Kraust idézve: a „sipisták”) azonnal hevesen reagáltak. A Mazsihisz és a rabbitestület arra kérte az EMIH-et, hogy „ne vallási viszály szítására használják fel a budapesti gettó felszabadításának 66. évfordulóján tartandó megemlékezést”. A sipisták közleményében azt olvassuk, hogy „a budapesti gettó a mai VII. kerület területén, a Dohány utcai zsinagógában és környező utcákban volt”, ezért „a felszabadulás napjától kezdve a megemlékezéseket immár 65 éve itt rendezzük, vagy a most tervezett helyszínen, vagy a Zsinagógában”.

A sipisták idézett szavaihoz két megjegyzés. Egyrészt a közlemény szerint a gettó a zsinagógában volt, ami marhaság, hiszen éppen fordítva igaz. Másrészt a közlemény nem tér ki arra, miért nem a zsinagógában beszél Lau úr, tehát a sipisták által köztudottan lenézett EMIH-nek ezek szerint igaza van.
A nap híres tehát röviden: az egykori izraeli főrabbi bojkottálja a Dohány utcai zsinagógát. Ennek egyébként már tegnap látványos jelét adta, hiszen A zsidó élet törvényei című könyvének bemutatójára a Rumbach Sebestyén utcai – jelenleg nem használt, éppen felújítás alatt álló – zsinagógában került sor, amely zsinagóga az ún. status quo ante hitközségé volt: ennek a zsidó irányzatnak az örököse az EMIH. S itt a kör bezárult: Israel Meir Lau látványosan lekezelte Zoltai-Zuckert és az egész sipista különítményt.
A tegnapi könyvbemutatóról érdekes tudósítás jelent meg az izraeli Naftali Kraus blogjában. Naftali Kraus Magyarországon született, hosszú évtizedek óta Izraelben él, s nemcsak a magyarokat utálja, hanem Zoltai-Zucker sipista különítményét is. A történetben az a pikáns, hogy Kraust éppen a sipisták központjából tájékoztatják „illegális” tudósítók, Zuckerék pedig tombolnak, hiszen a kiszivárogtatott hírek azonnal megjelennek Kraus honlapján. Bonyolult ez a zsidó belháború, mert bonyolult a zsidó lélek...

Nos, tegnap Kraus blogját olvasgatva érdekes beszámolóra lettem figyelmes. Egy sipista szemtanú tudósított Lau könyvének a bemutatójáról. Elöljáróban megjegyzem, hogy A zsidó élet törvényei című munka már megjelent Magyarországon, a mostani a mű harmadik kiadása. S most idézem a sipista beszámolóját a Rumbach Sebestyén utcai épületből:

„A könyv. Az asztalon volt kb. 10 db könyv. Senki sem kapott, csak meg lett mutatva, de nem lett bemutatva. Aki azért jött, hogy majd kap, az hoppon maradt. A bemutató után összeszedték és vissza kellett vinnünk a Sípba mindet.”

Vajon miért kellett visszavinni az összes könyvet? Miért nem vásárolhatta meg a művet a bemutatóra összesereglett tömeg (a tudósítás szerint kb. harminc fő)? A Kraus által idézett sipista beszámolója szerint az volt a baj, hogy a könyv borítóján a Dohány utcai zsinagóga képe díszelgett, márpedig ez az épület Lau úrnak nem kóser. Ezért szombaton (!) a kinyomott ezer példányból több tucatot átkötöttek, hogy legyen mit megmutatni a hétfőn érkező izraeli vendégnek. Idézem újra a sipista beszámolóját:

„Volt egy pillanat a múlt héten, amikor úgy látszott, hogy a látogatás elmarad. Ez akkor volt, amikor a szemtelenség csimborasszójaként a jogdíj fízetés nélkül kiadott ezer példányra a bojkottált Tempel képét tették a Síp utca okosai.”

Tehát még jogdíjat sem fizetett a sipista társulat? A történetet ezen a ponton befejezem, a többi részlet érdektelen. Érdekes, hogy az idézett sipista beszámolója ma reggelre eltűnt Naftali Kraus honlapjáról. Vajon miért? Igaz, a sipista tudósításának voltak „durva” részei is. Például Frölich Róbert dandártábornokot, vezető tábori rabbit, a nem kóser Dohány utcai zsinagóga főrabbiját a sipista tudósító hol „paprikajancsi”-ként, hol „dagadt Frölich”-ként említi. De ez miért baj? Frölich tényleg dagadt… Ha valaki az internetes keresőbe begépeli a „dagadt Frölich” szavakat (vagy a sipista tudósítótól idézett szöveg bármely részletét), akkor megbizonyosodhat állításom igazáról: ami tegnap még olvasható volt Naftali Kraus honlapján, az mára rejtélyes okokból eltűnt. Mondom, bonyolult ez a zsidó belháború, mert bonyolult a zsidó lélek...