Tarlós Istvánnak már a kampányban is szilárd ígérete volt: megtisztítja a fővárost a csövesektől, azaz átfogó megoldást talál ezeknek a szerencsétlen, többnyire magatehetetlen embereknek a kínjaira. Amelyek egyben a nem hajléktalan, azaz többségi társadalom gyötrelmei is, lévén együtt kell élni minden nap ezekkel a koszos és fertőző embertársakkal.

 Erre az ígéretcsomagra erősített rá az önkormányzati kampányban Pintér Sándor belügyminiszter. Ő azt mondta: meg fogja találni a törvény adta lehetőségeket, hogy a főváros lakossága megszabaduljon a közérzetünket minden nap rontó elemek eltüntetésére.

Ekkor a liberális jogvédők és egyéb széplelkek rögtön a megszokott emberi jogi károgásba kezdtek. De ezt a szegmenst hagyjuk. Javaslom nekik, fogadjanak be minél több hajléktalant a lakásukba, de megtehetik borsodi „mélyszegénységben élő” cigányokkal is ugyanezt.

Tarlós (és Pintér) ígéretének egy részét beváltotta, az eredményt látva pedig sarkosan kijelenthetjük: nem kellett volna. Ugyanis a főváros aluljáróiból valóban „eltüntette” a hajléktalanokat. Csakhogy arról már nem gondoskodott, hogy legyen hova menniük.

Tarlós István november 3-án jelentette be, hogy december 15-éig rendet kíván tenni a főváros kiemelt aluljáróiban. A városvezető ekkor azt hangoztatta: az állami és önkormányzati szociális hálóból kiesetteket meg akarják szólítani, és integrálni akarják őket a társadalomba, ugyanakkor azt nem akarják megengedni, hogy az aluljárókban és a pályaudvarokon az emberek életvitelszerűen tartózkodjanak.

Nos, nem tudjuk, mit értett integráció alatt, de a hajléktalanok - más megoldásuk nem lévén- bemenekültek a budapesti tömegközlekedési járművekbe. Elsősorban a villamosokra, azon belül is a nagykörúton hajnalig közlekedő 4-6-os vonal kocsijaiba.  Az ő szempontjukból érthető: menekülnek a biztos fagyhalál elől. Ám a budapestiek az elmúlt napokban, hetekben soha nem látott hajléktalanmennyiséggel szembesülhettek minden nap, amikor csak utaztak. A koszos, szennyező, fertőző, leírhatatlan szagot árasztó csövesek közelében mindig kiürülnek a székek. Reggel, délben, este elfoglalják a járműveket. A budapesti utazók jó része már leülni sem akar a székekre, mert senki nem akar semmilyen fertőzést elkapni.

Ez Tarlós remek megoldása. Értesüléseink szerint a főpolgármester azért „kényszerült” erre a fővárosiak mindennapjait elmondhatatlanul megkeserítő lépésre, mert hazánk tölti be januártól az EU soros elnökségét. Rengeteg kisebb-nagyobb delegáció érkezik hazánkba. Tömegközlekedéssel az EU-s küldöttek ugyan nem járnak (csak metróval), ám szállodáik mindegyike aluljárók közelében helyezkedik el. A metróhoz meg ugye csak ott juthatnak el.

Feltettük a kérdést a BKV-nak, milyen gyakran takarítják és fertőtlenítik járműveiket.  A BKV válasza: „a járművek kisöprése, portalanítása naponta, esetleg naponta többször is megtörténik. Vegyszeres tisztításra hetente-kéthetente kerül sor. A járművek külső vagy belső fertőtlenítését - az egyedi esetektől eltekintve, amikor ez azonnal megtörténik - évente néhány alkalommal végezzük el.”.

Tetszünk érteni: fertőtleníteni csak évente egyszer-kétszer (!) szoktak.  Na igen. Eddig nem volt hajléktalan-áradat.

Megkérdeztük, a láthatóan és érezhetően ápolatlan utasok utazásból történő kizárására van-e belső szabályzatuk, ami szerint a járművezetőknek és, vagy az ellenőröknek el kell járniuk? A BKV válasza:

„A BKV Zrt. az utazási feltételeiben szabályozza azt, hogy mely esetben lehet valakit kizárni az utazásból. A rendelkezések között szerepel, hogy tilos a járműveken, a metró, a HÉV és a fogaskerekű utasforgalmi területein ittasan, vagy tisztátalan ruhában tartózkodni. Ezért társaságunk a személyszállítást megtagadhatja, illetve az utast a személyszállításból kizárhatja, ha az botrányosan viselkedik, vagy más hasonló okból utastársai terhére van; az utazási feltételeket nem tartja be; illetve a ruházata olyan mértékben szennyezett, hogy más ruházatában, vagy a járműben kárt okozhat. Tudjuk azonban, hogy a rendszer nem működik tökéletesen. Ennek egyik oka az, hogy nem lehet pontosan meghatározni, mik azok a magatartási problémák, amelyek miatt le lehet valakit szállíttatni egy közlekedési eszközről. Ennél is súlyosabb probléma, hogy mivel a járművezető feladata az utazási feltétek betartatása, így neki kell felszólítani, vagy adott esetben a jármű megállításával neki kell leszállásra utasítani a renitens utazót - a többi utas kárára. Ez pedig a gyakorlatban általában konfliktust okoz, amelynek a végleges megoldása csak hosszú idő alatt realizálódik, rendőri intézkedéssel végződik, közben a jármű pedig nem tud továbbhaladni.”.

És tegyük hozzá: ez a hajléktalanok januári áradata miatt gyakorlatilag idejétmúlt szabályzatnak is nevezhető.  Korábban sem tudtak mit tenni, most sem.

Gyaníthatjuk: a helyzet csak rosszabb lesz. Az innen-onnan kiebrudalt hajléktalanok száma egyre csak növekedni fog. És még csak a tél közepén járunk.


Horváth Ádám