A Nagy Testvér konferenciát tartott hivatalos értelmiségeinek. Megnyitó beszédében ezt mondta: „Értelmiségeim! Az egyformaság kora után, jön a szövegömlesztéssel való észelzárás kora! Tudjuk, hogy az emberek tudatlannak születnek, de nem ostobának. Az ember fogékony, tanulékony lény, képes az értelmes gondolkodásra, ostobává csak a nevelés teszi őket. Értelmiségiek, ez a nevelés a Ti feladatotok lesz!”

Majd így folytatta: „Nem tarthatjuk vissza az embereket attól, hogy gondolkodjanak, hogy egymással kommunikáljanak. Nem tarthatjuk vissza őket attól, hogy olvassanak és megismerjék a valóságot. Attól sem tarthatjuk vissza őket, hogy kapcsolatot alakítsanak ki egymással. Ha pedig érintkezésben vannak egymással, akkor megtörik felettük a hatalmunk. Mégis, engedjétek, hogy személyes és egyéb kontaktust alakítsanak ki egymással, de vegyétek el az idejüket olyannyira, hogy ne legyen idejük igazi, értelmes, bensőséges összeköttetést kialakítani egymással és fenntartani az ilyen éltető viszonyt!”

„Mit tegyük Nagy Testvér?” - kiabálták a hivatalos értelmiségiek.

„Értelmiségeim ezt tegyétek!” - s így kezdte sorolni a feladatokat a Nagy Testvér:

„1. Kössétek le az embereket az élet ostoba mellékes dolgaival, találjatok ki számtalan cselt, mítoszt, mesét, nonszensz show-t, s ezeket sugározzátok egész nap minden lehetséges fórumon, hogy ezzel blokkoljátok az emberek önálló, szabad gondolkodását.

2. Nem az a lényeg, hogy a show-nak van-e értelme, vagy nincs, az sem fontos, hogy az emberek élete jól megy-e, vagy rosszul, mert gondolkodni, értelmezni úgysem lesz idejük semmit. Csak arra van szükség, hogy állandóan magas izgalmi állapotban legyenek.

3. Ingereljétek túl elméiket, hogy ne legyenek képesek meghallani a józan, értelmes érveket. Csábítsátok őket arra, hogy kapcsolják be a rádiót, a tévét. Otthonaikban folyamatosan szóljon és vibráljon a doboz, abban gondolkodásra ösztönző műsör ne jelenjék meg. Ha így lesz, agyuk kikapcsol és megtöri kapcsolatukat egymással.

4. Terheljétek őket rengeteg munkával, hitessétek el velük, hogy az anyagi érdek az elsőszámú érték, hogy boldogságot csak pénzzel teremthetnek. Árasszátok el őket fényes, cicoma reklámokkal, teremtsetek új, torz ideálokat, majd egy héttel később megint újakat.

5. Szakítsátok el őket gyökereiktől. Mindent tüntessetek fel értéknek, ami értéktelen, és mindent tüntessetek fel értéktelennek, ami eddig érték volt!

Értelmiségeim így tegyetek!”

„Nagy Testvér, mekkora terv! Működni fog! Működni fog!” - örvendeztek a hivatalos értelmiségiek, majd buzgón indultak teljesíteni megbízatásukat, hogy az embereknek minél kevesebb időt hagyjanak az önálló, szabad gondolkodásra.

Így kezdődött az írástudók újabb árulása, a szocializmus építése után a demokraták nélküli demokrácia építése, a modern politikai terror.

tvKi hitte, hogy Orwell világa egyszer a szemünk előtt fog felépülni?
Ki hitte, hogy az ezredforduló után eljutunk odáig, hogy egy rendszer képes lesz annyira manipulálni az emberek elméjét, hogy kiöli belőlük az önálló gondolkodásra való képességet? Álmodni sem mertük, hogy egyszer reális közelségbe kerül e disztópia. Pláne nem akkor, amikor kitört az állítólagos demokrácia. A mai tömegmédia messze túlhaladja azokat a lehetőségeket, amikkel 1990 előtt próbálták az akkori társadalmat befolyásolni, szellemileg manipulálni, erkölcsi értelemben leépíteni. Valóban orwelli világ az, ami a szemünk előtt zajlik.

Se értékek, se kötődés, se gyökerek. Nincs szilárd orientációs pont, nincs mihez igazodni, elveszett a mérce. Van viszont értékvesztés és zűrzavar.

A szar, a bóvli, a közönséges, mind csodálni való lett.

Sikeres volt a küldetés! A gagyi show dübörög!

Azzal a néhány tiltakozóval meg, akinek ez nem tetszik, le kell számolni! Hogy ez nem illik a demokráciához? Sebaj, elsimítják egy kis politikai terrorizmusról kreált maszlaggal, amit nyúl helyett, a híres polihisztor, miniszteri posztok egykori halmozója varázsol elő cilinderéből.

„Megjelent Magyarországon a politikai indíttatású, véres merényletektől sem visszariadó terrorizmus”. 2009-ben erről beszélt Draskovics Tibor, volt rendészeti miniszter.

Mit írt Orwell a háborús pszichózisról az 1984 című regényében? „Nem az a lényeg, hogy valóban van-e háború, s mivel döntő győzelem úgysem lehetséges, nem is az, hogy a háború jól megy-e vagy rosszul. Csak arra van szükség, hogy háborús állapot legyen.”

Megtervezetten: orwelli recept szerint zajlanak az események a jobboldal körül, s ez tökéletesen megfelel a hatalomban lévő pártok érdekeinek. A háborús állapot ugyanis mindenről eltereli a figyelmet. Vészes eladósodottságról, katasztrofális gazdaságról, törvénytelen ingatlan eladásokról, a cigánybűnözésről, multinacionális cégek, és vezető politikusok csalásairól, adóemelésekről, ijesztő népességfogyásról. Mindezek helyett a szélsőjobb „egyre erősödő fenyegetése” uralja a közbeszédet és a nyilvánosságot.

Nos igen. Megjelent a politikai terror. De ezúttal két fronton és profi módon nyomul.

A felszínen a valóság show-k, a szappanoperák, a giccs, a bóvli leplezett terrorja, a szingliség, és a homoszexualitás preferálásától Fekete Pákóig. Alatta szép csöndben folyhat a rablógazdálkodás. A Hívek gazdagodnak, a nép szegényedik. Közben sokan hiszik, ők bizony öntudatos, európai polgárok, mivel rengeteg műholdas TV csatorna digitális adásából válogathatnak szabadon.

Aztán mégis hiba csúszott a rendszerbe, a Nagy Testvér elárulta magát. Emlékszik még valaki 2006 őszére? A hivatalos értelmiségiek akkor is mindent megmagyarázták és nekik a tömeg - annak rendje és módja szerint - hitt. A hatalom ökle lesújtott, mint a régi, szép, elvtársi időkben.

De lehullott az álarc, s a Hatalom azóta már nyíltan és arcátlanul hazudik. Hogy nem ő él a nyers politikai terror eszközeivel, hanem az ország biztonságát fenyegető szélsőséges erők. Bizonyítéka persze nincs. Mindezért a huncutságért emberek ülnek ártatlanul a börtönben.

A politikai terror mára intézményesült, profivá lett, amihez a nép tudatán kívül asszisztál, el sem képzelve azt, hogy lehetséges másképpen is gondolkodni, tenni, élni. Pedig lehet. És kell is. Mégpedig gyorsan.

Ágoston Dániel

(Megjelent a Barikád január 28-i számában)