Szeretném mindenkinek megköszönni, aki ezekben a nehéz napokban mellém és a kutyáim mellé állt, aki segített, aki barátságáról, együttérzéséről biztosított, aki a honlapjára feltett minket, aki továbbított, aki támogatott, szóval, mindenkinek, aki emberségből, jó érzésből Isten előtt most jelesre vizsgázott.

Az első csatát megnyertük, hétfőn akkora nyomás nehezedett az ózdi önkormányzatra, hogy a határozatban foglaltak ellenére, önmagától kitolta az időpontot január 18-a utáni napokra.

dőközben a gépezet minden része beindult, a Kutyák közül kilenc került el eddig (Kóborka, HEROSZ Bp-i Állatotthona és jószívű ideiglenes befogadókhoz), ma jönnek még kettőért, akiknek gazdát találtam Pesten, januárban pedig a zalaegerszegi HEROSZ Állatotthon fogadja Zsömikémet, aki most még nem szállítható a kicsinyeivel. A többi, "létszámon felüli" kutyus (nekik egy részük már nem is vár gazdira, mert egyszerűen nem fogadnak el mást) családtagok, ismerősök és környékbeliek segítségével valószínűleg elhelyezhető lesz a kritikus napokban.

Mikor ezeket a kutyákat én a szükség idején otthonomba vezettem, azt ígértem Nekik, egytől-egyig, hogy nálam végre biztonságban lesznek, és innen már csak a végleges gazdihoz visz az út. Erre jön egy névtelen feljelentés, összezavarodik minden, és pár nap alatt viszik az életem darabjait a szélrózsa minden irányába. Sokkszerűen hat rám ez az egész, mióta elkezdődött, mégis muszáj tiszta fejjel gondolkodnom, cselekednem, a nap 24 órájában, és muszáj elengednem azokat, akik a mindennapjaimat adták.

Azonban a küzdelmek koránt sem értek véget, dolgos év következik.

Sokan álltak mellém és Kutyáim mellé, és ennek az összefogásnak még egy
eredménye lehet: most minden jó szándék arra irányul, hogy a HEROSZ Ózdi Szervezete kapjon egy területet, ahol egy ideiglenes menekítő-szocializáló-örökbeadó állomást hoznánk létre. Ennek beadványát Lakos úr már fogalmazza, az Önkormányzat eddig partnernek bizonyul, és úgy néz ki, végre az álmom körvonalazódni látszik.

Ez nem történhetett volna meg, ha nincs ez a példátlan összefogás, emberek százai (ezrei) mutatták meg: politikai-faji-vallási hovatartozást félre téve, csupán az emberségre és az állatszeretetre támaszkodva, még mindig tömegek mozdulnak meg, ha egy tiszta, ám igazságtalanul halálra ítélt ügyről van szó. Egy határozat nem lehet erősebb, mint egy küldetés.

Rám pedig a Jóisten azt bízza továbbra is, amit eddig: tiszta szívvel, emberséggel, becsülettel harcolni a bajba került állatok boldogságáért. Ezért is állt az ügy mellé.

Ezúton köszönetemet szeretném kifejezni Kisgergely Andrásnak, az ózdi Jobbik elnökének, aki elsők között állt az ügy mellé, a munkára jelentkező önkénteseknek, Radulovic Zsuzsa barátnőmnek, aki levelemet továbbította, valamint Varga Szabolcsnak és a többi jóérzésű hangonyi embernek, akik jelezték: nagyon sok kutyust el tudnak helyezni ideiglenesen.

Köszönet a kuruc.info-nak, a barikád.hu-nak, és a többi nemzeti oldalnak, akik segítségkérő soraimnak teret adtak. És köszönet minden magyar embernek, aki megmozdult az én legjobb barátaimért. Azonban éppen a kutyák érdekében kérek mindenkit (nem csak itt!), hogy politikai csatározásra ne használja fel ezt a, még oly törékeny helyzetet, és kérek minden segítőt, drukkolót, mellettünk állót, hogy ezt a csodaszámba menő összefogást ne forgassa senki a széthúzás irányába. Hiszen éppen így szép ez az egész. Összefogtunk a kutyákért, mi, emberek.

Fazekas Ildikó és
Mandyke, Zsömiék, Gömböc és a Többiek

Ózd, 2009. december 25