Karácsonyi meditáció - Dr. Ráttkay Kálmán2009.12.24. 09:53, Bence0619
- A keresztény világ köztudatában hosszú századok óta úgy él a Karácsony, mint a béke, a szeretet, a családi együvétartozás melengetô, boldog ünnepe és egyben mint ennek szimbóluma. Még a legsivárabb, legzordabb lélek is felmelegszik, és valahogy emberibb lesz a kará-csonyi békessége és mindent átölelô szeretetet sugárzó varázsában. Ha a dolgok és az idôk mélyébe nézünk, olyan igazságokra találunk – így Karácsony táján elmélkedve –, amelyek szinte meglepnek. Rádöb-benünk egy addig nem ismert igazságra, egy olyan igazságra, amely igazság akkor is, ha netán elsikkadt a tudós historikusoknál, vagy akár a templomi prédikációk során. És ez a ráismert igazság így hangzik: az Égi Gyermek Betlehem-ben nem az áldott Békét hozta, – ma így mondanánk ezt: ,,világbékét” –, de ennek éppen az ellenkezôjét: a világtörténelem egyik legdrámaibb, legkegyetlenebb és századok óta tartó harcát a 2000 évvel ezelôtt létezett pogányság, illetve annak materialista életszemlélete ellen. A császári Róma világszemlélete is materialista szemlélet volt! És mint ilyen, nem is emelkedhetett a nyers ,,matéria” fölé: ideáljait tehát nem kereste, sem a mindent megbocsájtó jóságban, sem az emberi lélek szárnyalásában a csillagok felé.... A császárok és mindenható cézárok Rómájá-ban annyit ért akkor az ember, amennyit a va-gyona képviselt, vagy az a hatalom, amelyet képviselt. Akinek nem volt se vagyona, se hatalma, az szinte embernek sem számított, a Jus Romanum jogrendjében a rabszolgák ,,osztályát” jelentette. Ez a sokmilliós rabszolga akkor a ha-talom és a vagyon szerencséseit szolgálta a márványpalotákban. És ezt nem szabad akaratá-ból és jószántából tette, hanem urai korbácsától hajtva. Amikor a betlehemi csillag felragyogott, pontosan akkor vette kezdetét a világtörténelem igazán nagy harca az elnyomottak, az elesettek – más szóval a materializmus rabszolgáinak felsza-badításáért. A csillag ragyogásában a halhatatlan emberi lélek jelenkezett a maga igényeivel, a messzebblátó emberi szem nézett túl a vagyo-non és a hatalom és felfedezett, vagy megsejtett ezeknél nagyobb kincseket ott, ahol eddig azokat meg nem látta a lélek, a szellem világában. A hosszú több évszázados harc végét Konstantin császár elsô keresztény alkotmánya jelzi: ez volt az, amely elôször ismerte el és biztosította a teremtett ember méltóságát. Azt, amelyet a Teremtôtôl kapott, együtt a halhatatlan emberi lélek örök szomjúságával és vágyódásával minden után, ami több, mint a föld mérhetô, pénzzel elérhetô javai... Milyen kevesen ismerik fel a valóságot, azt, hogy a betlehemi istálló a nagy és kínzó szegénységnek, sôt nyomorúságának volt a maga idején a bizonyítéka. És mégis ebbôl a szegénységbôl sarjadt és bontakozott ki a középkori kereszténység lelkiekben felmérhetetlen gazdagsága, pontosan a ma lelkiekben nagy szegénységével szemben. Abból a lelkiségbôl születtek meg a középkor ma is csodálatos szépség_ katedrálisai és dómjai, alkotások, amelyeket a ma anyagiakban mérhetetlenül gazdagabb világ létrehozni már nem tudna. A középkor mélyen hívô embere a materializmus helyett az istenközpontú világnézetet vallotta: ez volt az, ami ôt felemelte a porból és magasabb értelmet adott életének, még akkor is, ha ezt az életet akkor ínség, pestis, kolera és szüntelen háborúk tették a tömegek számára szinte elviselhetetlenné. A hit volt az egyetlen, amely ott is segített, ahol minden elveszettnek látszott... Miért kell mindezt elmondani? Mert az utolsó száz évben a marxizmus pogány-materialista életszemlélete visszarántotta a modern kor tömegeit a 2000 évvel ezelôtti világnézethez. Ezért ez az új materializmus, az emberiség egyetemét nézve, a fejlôdés szempontjából nem is a haladást, de a visszaesést jelenti a teremtett ember útján a Magasságok felé. Ma ott tartunk, hogy aki nem akar lélekben rabszolga lenni, az az élet célját és értelmét továbbra is csak a betlehemi csillag áldott, soha nem hunyó fényénél keresheti... Ez a Karácsony üzenete a modern kor elbizakodott és eltévedett embere számára.
|