VIR�GTEMET�S

Kolozsv�r, 1927

     Volt egyszer egy ember, aki az � h�za udvar�n oszlopot �p�tett az � Isten�nek. De az oszlopot nem m�rv�nyb�l faragta, nem k�b�l �p�tette, hanem ezer, meg ezer apr� csill�ml� homok-szemcs�b�l, �s a homok-szemcs�ket k�ddel k�t�tte �ssze.
     �s az emberek, akik arra j�rva l�tt�k, nevettek rajta �s azt mondt�k: bolond.
     De az oszlop csak �p�lt, egyre �p�lt, mert az ember hittel a sz�v�ben �p�tette az � Isten�nek.
     �s amikor az oszlop k�szen �llott, az emberek m�g mindig nevettek �s azt mondt�k: majd a legels� sz�l �sszed�nti.
     �s j�tt az els� sz�l: �s nem d�nt�tte �ssze.
     �s j�tt a m�sodik sz�l: �s az sem d�nt�tte �ssze.
     �s ak�rh�ny sz�l j�tt, egyik sem d�nt�tte �ssze, hanem mindegyik sz�pen kiker�lte az oszlopot, amely hittel �p�lt.
     �s az emberek, akik ezt l�tt�k, csod�lkozva �sszes�gtak �s azt mondt�k: var�zsl�. �s egy napon berohantak az udvar�ra �s led�nt�tt�k az � oszlop�t.
     �s az ember nem szitkoz�dott �s nem s�rt, hanem kiment megint az � udvar�ra �s hittel a sz�v�ben kezdett �j oszlopot �p�teni az � Isten�nek.
     �s az oszlopot most sem faragta m�rv�nyb�l, sem nem �p�tette k�b�l, hanem megint sok-sok apr� homok-szemcs�b�l, �s a homok-szemcs�ket k�ddel k�t�tte �ssze.

Szentgotth�rd, 1926. november 14.

L�THAT� AZ ISTEN

F�ben, vir�gban, dalban, f�ban,
sz�let�sben �s elm�l�sban,
mosolyban, k�nnyben, porban, kincsben,
ahol s�t�t van, ahol f�ny �g,
nincs oly magass�g, nincs oly m�lys�g,
amiben � benne nincsen.
Arasznyi �let�nk alatt
nincs egy csal�ka pillanat,
mikor ne lenne l�that� az Isten.

De jaj annak, ki megl�t�sra vak,
s szeme el� a f�ny korl�tja n�tt.
Az csak olyankor l�tja �t,
mikor lesz�llni f�l az �lom:

�t�letes, Zivataros,
vill�m-vil�gos �jszak�kon.

HANGULATOK

ifj. gr�f Bethlen Bal�zsn�nak

Hallj�tok-e? a k�kes hegygerincen
felharsant m�r az �szi hallali.
Ugye, nem tudtok most csapong� sz�vvel
r�gy-pattan� Napkelt�t vallani?

Pedig a s�rga lomb: az is vir�g,
�s a hal�lban lappang m�r az �let,
mely �sszeoml� m�lt-romokb�l �led.

Higyj�tek el: csak hangulat az �let.

Higyj�tek el: a ny�ri arculat,
s az �szi f�k borong� arculatja,
csak hangulat, �s �jabb hangulat.

S higyj�tek el nekem,
hogy a hal�lban nincsen vesztes�g,
hogy a hal�l csak �jabb fordulat:

mert minden hangulat egy �let,
�s minden �let csak egy hangulat.

Mikor az els� cs�kot adtad:
m�r az �sz osont a f�k alatt,
Kapirg�l� szelek kutattak
avar-hom�lyban �rnyakat;

A f�kra r�hajolt az este,
s az est mes�je r�gi volt...
cs�kunkat f�k k�z�l kileste,
�s kacagott a r�gi hold;

Felett�nk f�nyes csillag �gett,
s k�t csillag volt a k�t szemed...
bel�je n�ztem: vissza-vissza n�zett...
�s b�ztatott �s k�rdezett...

Szell�t �zent az esti t�vol,
�s azt �zente: Csend legyen...
S a hervad�s-erezte f�kr�l
lekacagott a szerelem.

AMIKOR MI B�CS�ZUNK

Amikor mi ketten b�cs�zunk,
a lelk�nknek az mindig egy hal�l.

�rezt�tek-e valaha,
hogy sz�vetekb�l messze sz�ll a ny�r,
�s �lmaitok f�nyes nap-szeme
felleg-hom�lyos alkonyatra v�r?

�s ugye �rezt�tek olykor,
hogy a hal�ln�l ez se' sokkal enyh�bb,
s enn�l se' sokkal enyh�bb a hal�l?

HA J�N AZ �SZ

Ha majd az �sz,
�sszegy�jt minden b�natot, s vele
a lelkemet behinti csendesen:
elj�ssz-e vigasztalni, kedvesem?

Elj�ssz-e akkor simogat� sz�val,
mikor a lelkem t�bb� nem nevet,
s mes�lsz-e majd, mikor a k�nnyem �get,
hajnal-f�nyb�l sz�tt, sz�nes-sz�p mes�ket,
amiket egyszer �n mondtam neked?

Ha akkor elj�ssz:
�ld`ni fogom a l�baid nyom�t,
s �ldott legyen a r�zsasz�n� �t,
az �t, melyen menni fogsz tov�bb,
�ldott legyen a sz�v, mely erre kerget,
s �ldott legyen, �ldott legyen a lelked,
legyen a boldog �lmok temploma.

Hanem az�rt
�ldani foglak t�ged akkor is,
ha nem gondoln�l r�m t�bbet soha.

�ZENET HAZA

�zenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok j�r�sa v�ltoz�,
�s t�rv�nyei vannak a szeleknek,
es�nek, h�nak, fellegeknek,
�s nincsen bor�, �r�kk�val�.
A v�z szalad, a k� marad,
a k� marad...
�zenem a f�ldnek: csak teremjen,
ha s�ska r�gja is le a vet�st,
ha vakond t�rja is a gy�keret.
A vil�g f�l�tt �rk�dik a Rend
s nem v�sz magja a nemes gabon�nak,
de h�re sem lesz egykor a csal�nnak;
az id� lemarja a gyomokat.
A v�z szalad, a k� marad,
a k� marad...

�zenem az erd�nek: ne f�ljen,
ha csattog is a balt�sok hada.
Mert er�sebb a balt�n�l a fa,
s a v�rz� csonkb�l virrad� tavaszra,
�j erd� sarjad gy�zedelmesen.
S m�g mindig lesznek f�k, mikor a rozsda
a gyilkos vasat r�g felfalta m�r,
s a s�jt� k�z is szent j�v�t�tellel
hasznos anyagg� v�lt a f�ld alatt.
A v�z szalad, a k� marad,
a k� marad...

�zenem a h�znak, mely f�lnevelt:
ha egyenl�v� teszik is a f�lddel,
nemzed�kek �rv�lt�sain
j�nnek majd �jra boldog �p�t�k,
�s ki�ss�k a fundamentumot,
s az erk�lcs �si, h�feh�r k�v�re
emelnek falat, tet�t, templomot.
J�n ezer �j K�m�ves Kelemen,
ki nem hamuval �s nem emberv�rrel
k�ti meg a b�kess�g fal�t,
de szenteltv�zzel �s b�zakeny�rrel
�s �p�t r�gi k�b�l �j haz�t.
�zenem a h�znak, mely f�lnevelt:
a fundamentum Istent�l val�,
�s Istent�l val� az akarat,
mely �jra �p�ti a falakat.
A v�z szalad, a k� marad,
a k� marad...

�s �zenem a volt bar�timnak,
kik megtagadj�k ma a nevemet:
ha fordul egyet �jra a ker�k,
�n akkor is a bar�tjok leszek,
�s nem lesz bossz�, gy�l�let, harag.
Kezet ny�jtunk egym�snak �s megy�nk
�s lesz�nk Egy C�l �s Egy Akarat:
a v�z szalad, de a k� marad,
a k� marad...

�s �zenem mindenkinek,
testv�rnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, j�nak,
h�s�gesnek �s al�val�nak,
annak, akit a f�j�s �z �s annak,
kinek kez�hez v�rcseppek tapadnak:
Vigy�zzatok �s im�dkozzatok!
Valahol f�nt a magas �g alatt
Mozdulnak m�r lassan a csillagok
s a v�z szalad, a k� marad,
a k� marad...

Maradnak az igazak �s a j�k,
a tiszt�k �s a b�kess�gesek.
Erd�k, hegyek, tanok �s emberek.
J�l gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasztj�k rn�r az �gben f�nn a rost�t,
s a csillagok tengely�t olajozz�k
szorgalmas angyalok.
�s l�szen csillagfordul�s megint,
�s mik�nt hirdeti a Biblia:
megm�retik az embernek fia
s ki mint vetett, azonk�ppen arat,
mert elfut a v�z �s a k� marad,
a k� marad...!

HA VISSZAT�REK

Szeret� sz��rt k�ny�r�gve, egyszer,
ha visszat�rek: koldul� eretnek,
szeretni fognak, akik most szeretnek?

Ha lelkemen majd nagy sebek fakadnak,
s hitetlenebb leszek, mint b�rmikor:
a bar�taim bar�tok maradnak?

Ha harcban j�rok, s v�res lesz a lelkem,
vill�m szakad, �s mennyd�r�g felettem,
ha kitagad az �g, s a f�ld�n
�letemet Isten-tagadva t�lt�m,
�s �tkokat sz�r r�m a f�lvil�g:

vajjon, ha akkor visszat�rek,
megismernek ezek a r�gi f�k?

A V�LGYEK V�NDORA

H�nyszor hittem: haz�m a f�ny haz�ja,
s a v�lgyek sz�rke rabja nem vagyok,
v�lgy v�ndor�t a hegyek cs�kja v�rja
�s utam egyre feljebb kanyarog.
S �, ti kegyetlen r�zsasz�n hegyek,
gy�nge-el�m h�nyszor emeltetek
hajnal-pomp�ban b�skomor falat! �
S az utam v�lgy, ezerszer v�lgy maradt.

Most este van. Nem l�tom m�r az utat:
h�tha most a hegyre f�lvezet?
H�tha holnap k�ny�r�l a t�vol,
s kanyarg�s �ton ny�jt testv�r-kezet,
szelek dalolnak: "messzef�ldi v�ndor
rokon-karokba vissza�rkezett!"

Virrad. A v�lgyek csoda-v�r� rabja
t�vol hegyekre b�zva feltekint...

De �tja v�lgy, jaj v�lgy maradt megint.

KAR�CSONYI VERSEK I.

Bajorerd�. Zim�nk�s fenyvesekb�l
el�oson a t�li sz�rk�let.
Gunnyaszt� h�zak k�drongyokba b�jva
koldus szatyorban gondot gy�jtenek.

Egy vonat s�pol messze valahol.
Fulladtan v�sz el f�k k�z�tt a hang.
S�hajt az erd�. Cs�nd. Valahol messze
k�s�rtethangon f�ls�r egy harang.

Olyan este ez is csak, mint a t�bbi:
olyan a sz�ne, nyirkos k�dszaga.
Pedig valahol szent titokpal�stban
csod�t takargat ez az �jszaka...!

Angyalok h�znak a vil�g f�l�tt.
H�r�t hozz�k, hogy f�ldre sz�llt a b�ke!
Megsz�letett az Igazs�g, a J�s�g,
akit �gy v�rtunk: megsz�letett v�gre!

Keresik r�gen b�lcsek �s kir�lyok,
papok, k�lt�k �s koldusok.
Vil�gmegv�lt� konferenci�k
v�rj�k j�tt�t �s f�nyes tr�nusok!

Meg�rkezett. B�mulj�k bamba szemmel
barmok, csel�dek, p�sztorok.
Tal�n van olyan is, aki let�rdel
s valami egy�gy� im�t motyog.

A j�szol f�l�tt f�lragyog egy csillag,
n�h�ny angyal �s gyermek �nekel...
Szel�den sz�ll az �nek �s a p�ra
szurtos �lb�l a f�nyes �gre fel...

Azt�n a barmokat itatni hajtj�k.
A hajnal megnyergeli r�t lov�t
�s robotos nyom�n a sz�rke �let
megy �gy, mind eddig, megy tov�bb.

Mintha nem t�rt�nt volna semmi sem.
Meresztgetik szemeiket a kandik:
kir�lyok, b�lcsek, k�lt�k, hadvez�rek...
am�g lassan a csillag is kialszik.

A zord-s�t�t zimank�s fenyvesekb�l
el�oson a t�li virradat.
K�drongyokban gunnyasztanak a h�zak
s vacognak vedl� gondjaik alatt...

Plarnhof, 1945. Kar�csony

KAR�CSONYI VERSEK II.

Elindul �jra a mese!
F�nyt porzik gy�m�nt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal sz�ll vele!
J�n, emberek, j�n, j�n az �gb�l
Isten szeker�n a mese!

Kar�csony k�sz�l, emberek!
Sz�pek �s tiszt�k legyetek!
S�rolj�tok f�l lelketek,
csillogtass�tok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!

Vigy�zzatok! Ez a mese
m�r nem is eg�szen mese.
Bel�le az Isten szeme
tekint a f�ldre lefele.
Vigy�zzatok h�t emberek,
Titeket keres a szeme!

Olyan j� n�ha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok k�zt
Isten szeker�t megkeresni.
�nnepl�ben el�be menni,
mes�k tav�ban megferedni
s mes�k tav�ban m�lyen, m�lyen
ezt a vil�got elfeledni.

Mert r�t a vil�g, fekete.
Vak gy�l�lett�l fekete.
Vak, mint az emberek szeme:
az �gig sem l�tnak vele.
Pedig az �gb�l lefele
porzik m�r Isten szekere!

Minden csillag egy kereke,
ezeregy angyal sz�ll vele,
az Isten maga sz�ll vele
�s csillagt�kr�t nyujt fel�nk,
meset�kr�t, a keze.

Szent t�kr�be v�gre egyszer
Pillantsatok tiszta szemmel,
tiszta szemmel, Istenszemmel
milyen sz�p is minden ember!
Minden ember sz�ps�gtenger
s mint a tenger csillagszemmel
telve vagytok szeretettel...!

Tagadj�tok...? Restellitek...?
Elfordulnak fejeitek...?
Megvakultak szemeitek...?
Sz�ps�gteket, j�s�gtokat
nem �rzitek, nem hiszitek...?
Csillaggyerty�k f�nye mellett
Isten el� nem viszitek...?

Akkor bizony r�tak vagytok,
sz�genyek �s vakok vagytok,
ha sz�pek lenni nem akartok.
De m�g �gy is, szeg�nyen is,
r�tan, vakon, m�gis, m�gis
Isten gyermekei vagytok!

R�tok s�ti f�nyes szem�t,
elind�tja f�nyszeker�t,
j� emberek j�t�kszer�t.
Milyen k�r, hogy �ld� kez�t
nem �rzitek, nem n�zitek
s nem hiszitek m�r a mes�t.

A r�t vil�gnak gondja van,
minden embernek gondja van,
a sok angyalnak mind gondja van
s az Istennek is gondja van,
mert mindenekre gondja van.
S �gy m�lik el a sz�p s a j�
az ember mell�l, nyomtalan.

1946

KERESZT ALATT

Uram, �n j� akartam lenni,
de im�dkozva rosszat tettem.
Uram, a szemem jobbra n�zett,
de akaratlan balra mentem.

S�r�st indultam vigasztalni,
de jaj, a sz�m szitokra �llott,
a karom �lel�sre lend�lt,
de csattanva az arcba v�gott.

Uram: �n mindig rosszat tettem,
valah�nyszor csak j�t akartam!
Uram: ha �n gy�m�nt vagyok,
csiszolatlan mi�rt maradtam?

Meghallgat�s a Kormor�n egy�ttes el�ad�s�ban (mp3)

Uram, ki f�nt az �gben
lakozol a f�nyess�gben,
gy�jtsd f�l szent t�zedet
az emberek sz�v�ben.

Az emberek agy�ra
�raszd el b�lcsess�ged.
�rts�k meg valah�ra
mi v�gb�l van az �let.

Arasznyi kis id� csak,
mely ajt�dig vezet.
De el�re csak a j� visz,
a gonosz vissza vet.

Legyen megint az ember
k�pedre alkotott!
Ut�lja meg m�r egyszer
mit maga alkotott.

Romland� kincsek�rt
ne t�rje mag�t senki.
Igyekezz�k helyett�k
jobb kincseket szerezni.

J� tettek nyugalm�t.
Der�t �s b�kess�get.
Mit el nem f�j az ork�n
s ront� t�z meg nem �get.

G�gb�l �s gy�l�letb�l
mindent, mit f�ltal�lt:
vedd ki Uram kez�b�l
a keser� poh�rt.

R�ms�gek �jszak�j�t
v�ltsad f�l virradatra.
Az emberi vil�got
szebbre �s igazabbra.

Hogy t�rv�nyek k�zt az els�
a szeretet legyen.
�lj�n j�indulat
a korm�nysz�keken.

Az igazs�g el�tt
hajoljon meg a fegyver
s �lhessen szabadon
e f�ld�n minden ember.

�s legyen egy akol.
�s egy legyen a p�sztor.
N�velj p�sztorbotot
vir�gz� r�zsaf�b�l.

S ha mindeneket sz�pen
elrendezt�l ekk�ppen:
a n�pek k�zt, Uram
nekem is van egy n�pem.

Ha �rdem�t kegyednek
a szenved�ssel m�red,
�gy egynek sincsen annyi
szent jussa, mint e n�pnek.

M�sok b�n��rt is
�t verte ostorod.
Sok s�lyos nagy keresztet
sz� n�lk�l hordozott.

Legjobb fiait vitte
mind�g a Golgot�ra
s j�tett�nek soha,
csak b�n�nek volt �ra.

Uram, adj b�kess�get
a K�rp�tok k�z�tt!
Sehol m�g f�ldet annyi
k�nny s v�r nem �nt�z�tt.

Sehol m�g annyi sz�nes
nagy �lom nem fakadt
s �rv�bbak pr�f�t�id
sehol sem voltanak.

Sehol annyi vir�g
�s sehol annyi b�nat.
Szeresd jobban, Uram,
az �n szeg�ny haz�mat!

B�r megtagadta t�lem
a b�k�t s kenyeret:
engem s�jtasz, Uram,
amikor �t vered.

Mert n�pem. Fajt�m. V�rem!
F�jdalma bennem �g!
Sz�nd meg Uram Isten
Attila nemzet�t.

Adj b�k�s arat�st
sok v�rvet�s nyom�n.
Nyugodj�k meg kezed
gondverte otthon�n.

S ha �ld�sod e f�ld�n
el�rt kicsinyt, nagyot:
jussak eszedbe �n is,
ki bujdos� vagyok.

A K�rp�tok alatt,
ahol ap�im �ltek,
rendelj ki nekem is
egy cs�ndes mened�ket.

Csak akkora legyen, hogy
elf�rjek �n s a b�ke.
N�zzen az ablakom
patakra, f�ra, r�tre.

Keny�r mell� naponta
jusson egy sz�l vir�g
s l�thassam, amint T�ged
dics�r egy �j vil�g...

Uram, ki f�nt az �gben
lakozol f�nyess�gben,
hallgasd meg kegyesen,
hallgasd meg k�ny�rg�sem.

Bajorerd�, 1947