Merthogy az igazságért álltam ki, az való tény. Mikért is? Hogy tiltakozzunk Trianon máig tartó igazságtalansága ellen. Hogy legyen újraszámlálás 2002-ben a tizedeken múló választási eredmény miatt. Hogy tüntessék el a Szabadság nevű terünkről a megszállókat dicsőítő emlékművet. Hogy az őszödi beszéd után mondjon le Gyurcsány, és ne pusztítson tovább a szocialistáival. Eljárás alá vontak, elítéltek, börtönbe csuktak. Azokhoz nem szólok, akik szerint ezek nem igaz ügyek.

Látva a választási eredményeket, ők a kisebbség, hál’ Istennek. De a többséget tetemre hívom, saját börtönben rohadó élő hullámra (mert hullaság ez). Ti nem akartátok/akarjátok ezeket? Ne mondjátok, hogy „de, csak nekem rosszak a módszereim”, mert egyrészt egy részüket csak rám fogják, másrészt nektek nem is voltak „módszereitek”. Semmit nem tudtatok elérni, csak magatokban puffogtatok ahelyett, hogy rászántátok volna magatokat a cselekvésre mondjuk 2006-ban (ha már előbb nem).

És a gazemberek ma is szabadon vannak, én meg börtönben! És ne jöjjön senki nekem erre a jogállammal, mert a jogállam ott kezdődött volna, hogy az országrombolókat lecsukdossa, meg kitiltja a közéletből mindjárt az elején, és akkor mindez nincs. Különben is a jogállam akkor ismerszik meg egy állampolgár számára, ha eljárás alá vonják, úgyhogy én már jól tudom, hogy mennyire van itt „jogállam”. Van bennem keserűség, igen van. Pl. az ilyen Soós Tiborok miatt – ha már mindenhol tőle idézgetnek -, aki úgy gondolta, hogy ahelyett, hogy ő legyen néhány hónapot előzetesben egy robbanóanyaggal való visszaélésért, inkább legyenek bent tizenvalahányan, ki tudja mennyit.

Nem fogok megtörni – tudom, hogy ezt szeretnék -, nem fogom kimondani, hogy „szeretem Nagy Testvért”, akármi lesz, de mindenki nézzen magába!